Köznevelés

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
szeptember 19. szombat, Vilhelmina

Nyári tábor Erdélyben

Júliusban egyhetes nyaraláson vettek részt a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói. Újbuda Önkormányzata által szervezett csereüdülésen 20 gyermek utazott Marosvásárhelyre.

Hónapokkal ezelőtt megkezdődött a lázas készülődés, tervezgetés, mindenki nagy izgalommal várta az indulást. Ábel bácsi és tanítványai szeretettel gondoskodtak arról, hogy jól érezzük magunkat, sose unatkozzunk. Hát program az volt bőven!

Az első napokban Marosvásárhellyel ismerkedtünk. Megcsodáltuk a híres Rózsák terét a szecessziós épületeivel, ortodox Katedrálisával. A Kultúrpalota a gödöllői művészek tervei alapján készült, Róth Miksa üvegablakain Erkel, Rákóczi, Kossuth, Deák, Ferencz József ismerős képeit fedeztük fel. A velencei tükrökkel díszített tükörterem ablakai a székely mondakör részleteit jelenítették meg.

A Teleki-ház homlokzata arról tanúskodik, hogy itt volt Bem apó és Petőfi utolsó szálláshelye a segesvári csata előtt. A magyar diákok iskolája, a Bolyai Líceum után a Teleki Téka ritkaságait tekintettük meg. Apáczai Csere János, Balassi, Kőrösi Csoma Sándor művei mellett láttunk itt bibliákat, magyar nyelvemlékeket, kézzel festett atlaszt, szótárakat.

A város temetőjében megálltunk Sütő András sírjánál.

A tikkasztó hőségben többször voltunk strandon, ahol a lubickolás mellett csónakázhattunk is a Víkend Szabadidőközpontban. Ezután egy párnapos buszos kirándulás következett. Megismerkedtünk a Medve-tóval, a Gyilkos-tóval, a Békás-szorossal, a Szent Anna-tóval.

Nemzeti színű szalagot tettünk Orbán Balázs és Tamási Áron sírjára. Máréfalván és Csíkszeredán számtalan székelykaput fényképezhettünk, és örültünk annak, hogy sok új készül napjainkban is.

Megdöbbentő látvány volt az elárasztott Bözödújfalu vízből kilátszó templomtornya, mely egy eltűnt életközösség utolsó emléke.

A következő falu Kőrispatak volt, ahol a szalma jelenti a túlélést. A gyerekek néma csöndben hallgatták, ahogy vezetőnk a magyarság fennmaradásáról s a „maroknyi székely” őrt állásáról mesélt. Betérve a Szalmakalap Múzeumba karácsonyi díszeket, adventi koszorúkat, táskákat is vásárolhattunk. Utunk végén, Korondon gyönyörű edényekre, korsókra, tányérokra költöttük el utolsó lejünket, forintunkat. Az búcsúest után a marosvásárhelyi gyerekek sorban megöleltek minket .

LEGFRISSEBB
×