Bárdos Lajos zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és karnagyi "énjéből" az utóbbit szerette legjobban, szívügyének tekintette a kóruskultúra fejlesztését. Kétszer kapott infarktust, mindkétszer vezénylés közben, ezért 1962-ben e tevékenységtől, négy évvel később a tanítástól is visszavonult. Zenetörténeti, stilisztikai, karvezetési és énekpedagógiai előadásokat azonban szinte élete végéig tartott országszerte. A Bárdos házaspár tizenegy gyermeket nevelt fel, közülük a legfiatalabb Bárdos Ágota, aki személyesen is részt vett a megemlékezésen "Mi, gyerekek, sosem éreztük, hogy nehezebben élünk. A lakásunk négyszobás volt, egy szobában aludtunk emeletes ágyakon, és nagy csatákat vívtunk a sötétben. Nem is gondoltuk, hogy jobb lenne külön szobában lenni. Mindenki zenélt, de mivel szüleink nem erőltették, hivatásul csak Daróci Bárdos Tamás bátyám választotta a zenét."- emlékezett vissza gyerekkorára a zeneszerző lánya. Az ünnepi műsort az évforduló alkalmából megrendezett csapatverseny zárta, amelyen összesen 9 iskola 54 tanulója vett részt.