Hogy mennyi tehetséges ember van a pedagógusok között és mennyi gyerek a szülők között, nem is gondolnánk! A Köbölkút utcai iskolában az egyik ledolgozós szombaton ez volt a legszembetűnőbb.

Sportnapot szervezett az iskola tanároknak, gyerekeknek, szülőknek. Minden műfajban kiélhették magukat a résztvevők: atlétika, roller, ping-pong, kosár, röpi, sorverseny, méta, és persze az elmaradhatatlan foci.

Bár a dolog nem volt kötelező - értelemszerűen csak a tanároknak -, a vártnál jóval többen jöttek.

Az apukák négy méter fölött ugrottak távol, az anyukák parádésan rollereztek, a gyerekek pedig a legkomolyabb sportolókat megszégyenítve küzdöttek. Mindent beleadtak!

Négy órán át tartott a miniolimpia, az udvaron, a sportpályán, a tornateremben, több százan együtt sportoltunk. A szabadtéri helyszínen zene szólt, az eseményeket vezényelte és kommentálta a fiatal testnevelő, aki bármelyik médiumban sztár lehetne ezzel a humorral, szókinccsel és kitartással.

A varázs nemcsak a sport fantasztikus erejében rejlett, sokkal inkább abban, hogy együtt voltunk. Hogy ilyenkor az osztályfőnök is sporttárs, anyuka éppen úgy koncentrál a kosárpalánkra, mint gyerekkorában és nagyon büszkék vagyunk egymásra.

Melegítőben, salakosan, izzadtan. Mert mi mind köbölösök vagyunk. Idetartozunk. Ebben az iskolában már sikerült az, amire most a kerület minden iskolájában készülnek, a novemberi közös éneklésre.

Újbuda iskolásai már tanulgatják a dalt, ami guinness-rekord kísérlet lesz a Lágymányosi-öbölben 11. hó 11-én. Ott is együtt leszünk. Mert mi újbudaiak vagyunk!

Egy szülő a Köbölből (2007. 10. 30.)