Köznevelés

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
május 12. vasárnap, Pongrác

A kulcsos gyerekek magánya

A 'kulcsos gyerek' kifejezés, amely inkább tekinthető tapasztalati szakszónak, mintsem pszichológiai kifejezésnek igen régóta létezik. A 'jelenség' a II. Világháború után jött 'divatba', amikor az anyáknak-asszonyoknak tömegesen munkába kellett állniuk - így sok gyerek kapott kulcsot a nyakába, vele a szabadságot és a kényszerű időleges magányt. Bár ez a jelenség ma már nem kapcsolódik feltétlenül a kulcshoz, de most is létezik.

A szülők a vakáció alatt nehéz helyzetben vannak, hiszen nemcsak pár órára, hanem egész napra meg kellene oldaniuk a gyermek felügyeletét - ez pedig csak ritka esetben sikerül. Dr. Villányi Lenke, az Újbudai Nevelési Tanácsadó igazgatója szerint a nem kulcsos gyerekek is egyre többen vannak egyedül. Ennek többek között az az oka, hogy folyamatosan nő a csonka családban magányosan felnövő gyerekek száma, akik testvér nélkül nőnek fel - ráadásul sok esetben a nagyszülők sincsenek a közelben, akik segíthetnének a családi problémák megoldásában. Az éppen elvált, saját felnőtt problémájával elfoglalt szülő nehezebben tud gyermekével törődni. A másik alapvető változás, amely rányomja a bélyegét a közösségi kapcsolatokra az elmúlt évtizedekben lassan következett be: ez az egyre növekvő bizalmatlanság. A szakember szerint a szomszédsággal és közvetlen környezetünkkel jellemzően rendkívül szegényes szociális kapcsolatban élünk. Sokszor az emberek nem is tudják ki lakik a szomszédjukban, és gyakran előfordul, hogy az egy házban élők sem köszönnek egymásnak a folyosón. Fontos tudni, hogy a magány, az egyedüllét a gyerekekből előbb-utóbb szorongást és bizonytalanságot vált ki - hiszen alapvetően közösségi lények vagyunk, ösztönösen vágyunk arra, hogy tartozzunk valakikhez, és megosszuk életünk eseményeit, gondolatainkat másokkal. A szakember praktikus tanácsa az, hogy strukturáljuk, tegyük értelmessé a gyerekek szabadidejét is, azaz adjunk nekik nyárra is feladatokat, ami után még jobban esik majd neki csobbanni egyet az úszómedencében, vagy elnyalogatni azt a jól megérdemelt fagylaltot a barátokkal. Megkérhetjük tehát a strandra készülő fiatalt, hogy előbb pl. ragassza meg az elhasználódott könyveit, vagy szortírozza ki az amúgy is teli ruhásszekrényét és csak utána irány a szabadság. A szülői felügyelet nélkül töltött időben érheti a fiatalt baj. Az esetleges közlekedési és egyéb felmerülő veszélyekre természetesen fel kell hívni a gyerek figyelmét, azonban nem elijesztéssel és pánikkeltéssel. A pszichológus szerint a gyerekkel eltöltött tartalmas, türelmes és bizalommal teli együttlétek és beszélgetések során, szülői felügyelet alatt tudjuk önállóvá nevelni őket.