- Amikor egy iskolát értékelünk, sokat nyom a latban, mi az, amit csak az adott intézmény tud. A Bocskaiban mi a különleges? A Bocskai István Általános Iskolában is, mint a kerület többi általános iskolájában, kitüntetett figyelmet szentelünk a gyerekek szellemi-testi fejlődésére, biztonságukra. Hogy a Bocskai milyen pluszt nyújt a diákjainak? Elsősorban - a tevékenységpedagógiát vallva - a vívást említem, amely órarendi keretben, felmenő rendszerben illeszkedik Pedagógiai Programunkba. Hasonlóan, mint a néptáncoktatás. A 4. évfolyamtól kezdve sakk-, 5. és 8. osztályban tanulástechnikai oktatáson és tréningen vesznek részt gyermekeink. Ezeknek a tevékenységeknek, a sportnak, a táncnak, a sakknak, mind nevelő erejük van. A vívás önfegyelmet ad, megtanítja, hogy a fej parancsol a kéznek. Szemtől szembeni, tisztességes küzdelemre nevel, egyúttal az ellenfél tiszteletét, megbecsülését is megtanítja. A sakk a stratégiai gondolkodást fejleszti. Országos eredményekkel büszkélkedhetnek vívóink, sakkban, néptáncban pedig nemzetközi versenyen lettünk elsők. Megfigyelhető, hogy versenyszerűen vívó tanulóink tanulmányi eredménye közel egy egész érdemjeggyel jobb, mint a nem sportoló gyermekeké. Szerintem az sem hétköznapi, bár egyre elterjedtebb, hogy három interaktív táblával rendelkezünk. Minden évfolyamon bevált ez az eszköz, kollégáim és a gyerekek is szívesen használják. - Miért pont a vívás? Az indok, ami miatt a vívásoktatást választottam iskolánkban - az előbb említett pedagógiai okok mellett -, az volt, hogy a kerületben nem volt ilyen jellegű oktatás. Halla Péter vívóoktató barátom szakmailag és emberileg is garancia volt arra, hogy minőségi munkát tudunk végezni ezen a téren is. Egy év után a Magyar Vívószövetség utánpótlás-bázisiskolája lettünk. Egyetlen az országban. Saját fejlesztéssel, saját erőből egy romos pincehelyiségből 4 pástos elektromos kijelzővel rendelkező vívótermet alakítottunk ki. - Mi változott még, amióta ön az igazgató? Újra kellett gondolni az iskola értékrendjét, például, hogy mit értünk szorgalom alatt, milyen tanár-diák és tanár-szülő viszonyra törekszünk. A vizsgálat során szembesültek a kollégáim azzal, hogy számos esetben az Illyési-gondolat valósult meg, nevezetesen, hogy ha egy magyar ember azt mondja, hogy "és", a másik ember azt érti, hogy "kés". Számos pedagógiai alapfogalmat egymástól eltérően értelmeztünk. Emiatt hat kollégánktól meg kellett válnunk. Elkészítettük az iskola Folyamatszabályozását. Újradolgoztuk az alapdokumentumokat. Kezdeményeztem az alapító okirat módosítását, és az iskola alaptevékenységébe vontuk az integrált nevelést is. A sérült gyerekekkel való együttélés erősíti az épek felelősségtudatát és toleranciáját ezekkel a gyerekekkel szemben. - Melyek a következő feladatok? A beindított folyamatok minél színvonalasabb végrehajtása, az élet által diktált változásoknak, kihívásoknak való megfelelés. Biztonságot adni az iskola dolgozóinak, ezen keresztül családoknak, és ahol szükséges még nyitottabbá tenni az iskolai életet. - Ön személy szerint hogyan vélekedik a hatosztályos, valamint nyolcosztályos gimnáziumi rendszer hatékonyságáról? A hat- és nyolcosztályos iskolák hatékonyságát nem tudom megítélni, de alapvetően ellenzem ezeket az iskolatípusokat. Mert például a negyedik és a hatodik év végén a legjobb tanulókat viszik el az általános iskolákból. Az osztályokat így megfosztják a jó tanuló, "húzó" gyermekektől. Felborulnak az osztályközösségek, újra kell gondolni az értékrendet is. Előfordult, hogy két négy évfolyamos osztályból egy nagy létszámú ötödik osztályt kellett létrehozni. Ez a felső tagozaton munkaerő-gazdálkodási problémákat vont maga után. Tapasztalatom szerint számos diák nagyon komoly beilleszkedési problémával küzd az új iskolájában. A 17-18 évesek életvitele sok esetben nem követendő példa egy 11-12 éves gyermek számára. Bár a bocskais diákok tanulmányi munkában megállják helyüket az új középiskolákban, az osztályközösség megtartó ereje miatt nem jelentős a hat- és nyolcosztályos középiskolákban továbbtanulók száma. - Az iskola vezetésén kívül közéleti tevékenységet is vállal. Tíz évig voltam tagja a Közoktatásfejlesztési Alapítvány Kuratóriumának, számos szakmai szervezetének vezetője, felügyeleti bizottsági elnökként és tagként végzek szakmai munkát. Szakértőként, illetve előadóként is foglalkoztatnak, elsősorban Általános Művelődési Központ, integrált intézmény szakterületen. A Magyar Tudományos Akadémia Nagy Imre-emlékházának immáron több mint tíz éve vagyok igazgatója, illetve a Nagy Imre Alapítvány kurátora, képviselője.
|
|
|
|
|
